Színszonettek. A nyolcadik a NARANCS.
Nézz fel most te is az alkonyi égre,
mikor utolsót lobban a napkorong;
sárga lánggal ég a felh?knek széle,
míg r?t parázsba bújik a horizont.
Zord vihart jósol a narancs színjáték,
bár a t?zfény ma még hevíti arcod,
ám a holnapi szél kergette árnyék
ránt reggelre kelvén marcona kardot.
De felejtsd el, kérlek, most a hideget,
érezd csak, ahogy a láng belülr?l f?t;
gyere velem, hadd mutassam meg neked
a díszes naplementét, a gyönyör?t.
Gyümölcsöt termett ámuló mosolyod:
amint a Nap ott fent végs?t pislogott.
