Halvány a gyertya lángja, ünnepelünk,
de te már alszol a h?s szobában,
és én csalódva nézlek a homályban:
hát ilyen már minden ünnepünk?
Nem érünk rá se szépre, se jóra,
csak a kemény, ny?gös, éjszakai munka,
mi minden egyes percet megszabott,
s a fáradság ben?tt minden mozdulatot.
Bár szadadid?nkben a tévé elé
nyugodtan,– de egy kissé h?vösen,
romantikától már mentesen –
leülhetünk végre egymás mellé…
Túl sivárnak érzem így az életünk,
bár talán még reménykedhetünk,
míg békések sorban a hétköznapok…
Ily csekélységgel minek is zavargok?
Gyere kicsi ünnep, aludjunk egy nagyot!
Legutóbbi módosítás: 2008.02.22. @ 19:06 :: Péri Györgyi
