Lucskai Vincze : Puzzle ölelés

               
                    
    szomjaim jármozatlan                
        vonszolják imám            
        édesded igám            
                    
    meglopták frigyládám                
        örökségem szétzilálva            
    és én keserveim fröcskölöm üt?ér hévvel                
        jegelt lélekvermekre            
        sercegésnek            
    s ha már a hold is                
    a kiszáradt kutakba szorul                
    árva cseppjén a voltnak                  
        szilánkokra hullhat    
    hogy feszítsem ajzott szívverésbe        
        minden vessz?jét a múltnak    
            
    kifosztottan ez a nép         
        kifosztotta    
    a rázúdult század pokoli árja        
        kit érdekel kárja    
            
    csak sz?külnek           
        sz?külnek  rendre a tépett bubi fejek      
    victoria beckham nyomán        
            
        s én nyüszítve szaggatom csuhám    
            
    völgyeim tépetten        
    vizeim metszetten                
        összeálltok-e még valaha puzzle ölelésbe            
    csepp a cseppel                
    völgy a völggyel                
                    
    össze                
    szomjaim össze

Legutóbb szerkesztette - Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...