Végtelen esztend?k szirmai szárnyra kaptak
S kókadozva hulltak el; emléke a napnak,
Melyen a Sötétség Úrn?je álnokul
Hadat indított Holdbéli álom-világom
Ellen-megóvtam, de óh, belehaltam, látod-
emléke kísért, titkon fölém tornyosul.
Aznap ártatlanok könnyei fénnyé váltak
S benned egyesültek; halvány, szelíd homályba
Rejtetted bátor védelmez?im s Ã??ket;
Ám egyedüli hatalmad nem volt elég,
Hát életem áldoztam s helyeztem beléd:
Ily fényeddel megtörted a Sötét er?ket.
S most….kusza félelmek néha azt súgják halkan:
Mégis vége, örökre egyedül maradtam,
Csak a fájdalmas üresség virraszt nekem;
Máskor titkos remények dúdolgatnak lágyan:
Új életet kaptam, hogy Ã??ket viszontláthassam
S Hold-világom el?l eloszlik a felleg…
