Leveszem a gy?r?m, ott a párkányon h?en gy?jti a nyalábot az ég kékjéb?l, míg ott gyomlálok a nagyon indás kertemben, egy lekerekített szegletben hátha n?het egyszer nekem is földvirág, majd fölveszem, és féltem is majd nagyon, mert azt akarom, hogy nekem is egyszer legyen, s ha nem terem a medd? rög kedvemre, akkor lépek majd az els? reggelre, felhúzom magam a fakuló holdra, s ott egyszerre, és sorra szedek holdvirágot nekem adom, és nagyon szeretni fogom!