Kerekesné Varga Veronika : Amíg itt vagy

Itt vagy néha a kis színpadomon, ahol

csillagok éneke helyett is csak a zaját,

de az is lehet, hogy a saját hangom,

szól a magnó, hozzám, engem keres,

de csak egy keservesre sikerült

rozsdás válasz pukkan ki a számon.

a sorsomat magam is szánom,

de szép, hogy most itt vagy

ez az a ritka zeng? pillanat,

amikor erd?t találok magamnak,

madarast, és ha maradsz,

te is alhatsz ott!

csak te, mert veled,

és benned vagyok otthon,

a szomjamat oltom,

t?led j? minden ásvány

ami folyik,

bel?led növekv? zárvány

lettem,

leszek még megörökölt

mese,

meg?rzött halk éneke

a végtelen égnek.

te se, én se értem,

miért vágyom a véred,

nem is ismerlek.

nem is merlek,

csak gél, amiben mozog

az ebihalikra elmém,

csak vedelném

mindig ha lehetne

a nektárt,

ha hintenél rám

még soká,

ha nem hagynál el,

mert én csak a térrel

lépnélek,

én nem tépnélek,

nem vagyok barbár!

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kerekesné Varga Veronika
Szerző Kerekesné Varga Veronika 261 Írás
Sokszor írogatok kéretlenül.Most is bizonyosan éretlenül,Buzgón lelkesedve töretlenül,Néha eltalálom véletlenül.