Hideg szél fúj, szürke lepel
borítja be az eget…
borítja be az eget…
Hideg szél fúj, szürke lepel
borítja be az eget,
szürke a föld, a lég, a járdára
szitáló ködpermet,
szürke a macska is, ki puhán
oson a vizes háztet?n…
ragaszkodó a ragacsos sár,
ottmarad súlya a cip?n.
Legutóbbi módosítás: 2008.02.04. @ 23:30 :: Jószay Magdolna
borítja be az eget,
szürke a föld, a lég, a járdára
szitáló ködpermet,
szürke a macska is, ki puhán
oson a vizes háztet?n…
ragaszkodó a ragacsos sár,
ottmarad súlya a cip?n.
Ázott borostyán hanyagul lógva
veri a kerítés oldalát,
melynek korhatag deszkája csüngve
megadta sorsának rég magát.
Komor, nyomasztón depressziós
ez az ólmos-bús hangulat,
s nehéz elképzelni, hogy eljön majd
újra egy friss, szívmelenget?
illatoktól gazdag,
reményekt?l sejl?,
szerelmekt?l zeng?
színes, új tavasz.
