Szabad Virág : Rózsaszín bicikli

Részlet az els? könyvemb?l

 

2007-ben nagyon hamar eljött a tavasz, szinte alig volt tél. A gyerekek könnyen túltették magukat azon, hogy nem volt lehet?ségük hóembert építeni, vagy hócsatázni, s már azt tervezgették, mikor fognak biciklizni. El? is kerültek a bringák, amikor kiderült, hogy Eni biciklije túl kicsi és az egyik kereke ki van lyukadva (erre a megállapításra egy félórás hiábavaló pumpálás vezetett rá). Nem baj, mondtuk, hamarosan jön Eni negyedik születésnapja, s akkor talán kaphat egy új biciklit. Ez a hír fellelkesítette, és kicsit elterelte a figyelmét arról a tényr?l, hogy most nem mehet bringázni. Teltek-múltak a napok, de Eni számára nem elég gyorsan, újra és újra felvet?dött a téma, s így vagy úgy, de szóba került az új bicikli. Petya azt javasolta neki, hogy imádkozzon érte, s kérje Istent, hozzon neki biciklit. Sose hallottam Enit még így imádkozni, mint akkor: lelkesen, hittel telve kérte Istent, mint aki tudja, hogy biztosan meghallgatásra talál. S nem is akármilyen biciklit kért: rózsaszínt, virágokkal és pillangókkal (ha Eni szeretne valamit, arról határozott elképzelései vannak, s már láttam lelki szemeim el?tt, ahogy virágos és pillangós matricákat ragasztgatok a rózsaszín biciklijére). Rájöttünk, hogy komolyan kell vennünk kislányunk álmát, mert eddig, ha ajándékról volt szó, hetente változott a kívánságlista, míg most elég hosszan kitartott a bicikli mellett. Miután a családot körbe telefonáltuk, ki mennyivel tudna minket támogatni, hiszen nem két fillér egy gyerekbicikli, beindult az akció. Petya az Interneten utánanézett, hol érdemes vásárolni, s mib?l mennyi engedményt kaphatunk. A megfelel? bolt kiválasztása után egy kora tavaszi, napsütötte délutánon el is indultunk a beszerzésére (épp le voltam törve egy kicsit, s úgy gondoltam, hogy a rózsaszín bicikli „vadászat" biztosan feldob). A bolt pici volt, zsúfolásig rakva biciklikkel. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere: verseny- és kemping bicikli, gyerek és feln?tt, kék, szürke, zöld, bordó… csak pont rózsaszín nem. Petya már el?re felkészített, ha nincs rózsaszín, akkor lehet rendelni, csak sajnos várni kell rá. Már épp azt kalkuláltam, hogy hány hétig tarthat a beszerzés, és addig is megveszem a virágos és pillangós matricákat, mikor az egyik eladó megkérdezte, hogy mit szeretnénk:

– Egy ilyen gyerek biciklit – válaszolta Petya, rámutatva egy metál bordóra – csak rózsaszínben.

– Azt hiszem, van is egy raktáron, egy igazi bugyi-rózsaszín.

– Az kell! – rikkantottam el magam. – Ez azt jelenti, hogy ma meg is vehetjük?

– Igen, csak átszólok a raktárba.

A boldogságtól majd kibújtam a b?römb?l, s csak a többi vev? miatt nem roptam örömtáncot. Akkor még nem tudtam, hogy ennél is nagyobb meglepetés vár rám. Mikor megláttam a biciklit, nem akartam hinni a szememnek: ott volt el?ttem rózsaszínben pompázva, gyönyör? fehér kerekekkel. El?l kis fehér kosár, a kormányán csillogó rózsaszín szalagok lógtak, s a vázán, alig hittem a szememnek, a vázán virágok és pillangók díszelegtek! Pont ilyenr?l álmodott Eni, éppenilyet szeretett volna. Ez Isten, gondoltam magamban, csak ? képes arra, hogy ide varázsoljon nekünk egy ilyen biciklit. Minden úgy van rajta, ahogy annak lennie kell. Már csak az hiányzott, hogy Eninek odaadjuk. Pontos forgatókönyvet készítettünk, hogy a meglepetés ereje minél nagyobb legyen: Én elviszem Enit balettre, Petya pedig, miután elhozta Robit az oviból, a biciklikkel együtt utánunk jön, s ott várnak minket a bejáratnál. Így is lett. A kis balerina semmit sem sejtett, s az óra után rózsaszínbe öltözve (nem véletlen!), csacsogva libbent ki a szabadba. A hirtelen beállt csönd, s a döbbenett?l óriásira kerekedett szemek er?sítettek meg abban, hogy a terv bevált, s a meglepetés elérte célját: Eni szóhoz sem jutott. Pár másodpercig csak meredt a biciklire, mint aki nem tudja eldönteni, hogy ébren van-e vagy csak álmodik. Közelebb lépett, s csibész kis kuncogással azt mondta: pont ilyet akartam.

Az egész család vele örült és lelkesedett, mintha mi kaptuk volna a biciklit. Oly' büszkén ülte meg rózsaszín „paripáját", hogy az utcán mindenki megfordult utána (bár lehet, hogy csak a rózsaszín összhatás tette).

Legutóbbi módosítás: 2008.01.13. @ 20:58 :: Szabad Virág
Szerző Szabad Virág 3 Írás
Két gyermekes anyuka vagyok és a férjemnek segítek a lelkészi teendőiben. Közép iskolás koromban kezdtem irogatni, majd hosszú szünet után, három éve fogtam bele megint komolyabban.