kitudja
egy volt létben
tán f? lehettem
vélem hogy az lehettem
míg bús apályán ma megpihenek
vétlen
testem ráterítem
nyüzsgést feled? tétlen
és ámulom lekaszált létem
széna illatát
s érzem
az lehettem vélem
ha f?pengén fent tekintetem
markolja az eget
miért érzem kékebb a kék
ez hogy lehet
és miért lágyabb a szél
ha szálai közt zenél
kabóca hangon
araszoló lágy dallamon
zenél
lepkék leheletnyi szárnyán
egy új lét elér
élteim hágóit megszállom
s mennydörög Jupiter
pusztító kézzel
megvárom az egyetlen utat
mi megmarad
a kentaurok felé
proxima sors loholj hát elém
és én kenterbe fogott léptekkel
janus arccal merengek majd
holt planéták ráncain
s mint faragott záróköve a
voltnak és a majdan lesznek
zuhanok omladékként
a mába
mint hite hagyott eretnek
