Kastély Máté : Hajnali vágyak az ablakban

Nyomtatás

Egy gyönge n?re vágyom;

egy fehér blúzra az ágyon;

langy csókra

a számon;

hajszolt álmom

éljem végre valóra.

Egy gy?rt leped?re

az ágy szélén,

mire a csupasz lét ülne

maga,

mint reszket?, éhez?

madara

a télnek.

Ha itt lennél velem,

tán épp így mondanám:

Egy kis kávét kérek

kedvesem,

e rekedt reggelen

régi szokás szerint.

Tudhatnád már.

Aztán,

elszürcsölném az asztalnál.

Papírra köpnék pár

félszeg sort,

csak így

tudod, mint valami rossz szájízt

az ember ébredéskor.

És kellene még egy tárt ablak,

hol a kel? nap

egybemossa meztelen vállad,

s e szemérmetlen falakat.

Sárga és kék.

S jón

szín? bók

hajolna vállad ívén

Suttogón.

S kemény kontúr lennénk mi ketten

e szürke ablakkeretben.

Mit tán egy nagy fest? fest valahol odafenn.

S komoly grafitkarcunk egyenesén a törvényt,

tán az ? keze mossa

üres vásznunk koszosra;

görbén.

Ezen gondolkodnék magamba.

S te mennél,

tennél-vennél,

sietnél,

szaladva,

mintha nem volna

elég id?

az id?tlenség.

Pakolnál: szennyest,

könyvet,

asztalt.

S nekem egyre

könnyebb lenne

bírni a nehezed?

f?t.

Mi este

itt marasztalt.

Hát így hordom hiányod:

Mint medd? magzatot,

elvetélt verset.

És véreset hányok,

vajúdva rímeimen.

És hasonlatok

hátán kereslek.