Hevesi Éva : NINCSTELENÜL

Üres a tenyerem is,
s olyan árva vagyok;
végképp nincs semmim.

 

 

Üres  a tenyerem is,

s olyan árva vagyok;

végképp nincs semmim.

 

Az ígéret-filléreket,

amiket nagylelkűen még

viseltes kalapomba löktél,

odaadtam az első, felém

tántorgó reménynek.

Megsajnáltam nagyon,

ruhája rongyos volt,

kérő keze remegett,

csak a szemében csillogott

valami  ábrándos erő,

valami jövőt sejtető.

Igen – mint mindig -,

most is a szemek

babonáztak meg,

amint fátyolos

íriszükön előtűnni

láttam, sorsom

elrajzolt vonalait.

 

Most végképp nincs semmim,

s olyan árva vagyok, nézd;

üres a tenyerem is.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.01.19. @ 17:20 :: Hevesi Éva

Szerző Hevesi Éva 34 Írás
"Hajszolom a tudást, de ő a gyorsabb." :)