Torjay Attila : Szökésben

*

 

Már másfél óra óta tekert, egyre ismerősebb lett a táj. Eleinte, ha autó közeledett lehúzódott az útról, azután felhagyott vele. Miért pont erre keresnék?

A tizenhét éves büntetéséből már csak kilenc hónap volt hátra, ilyenkor már kisebb munkákra kiviszik az elítélteket, főként azért, hogy szokják a külvilágot, de Flórinak ez egyszerűen elvette az eszét. Nem volt képes elviselni azt, hogy vissza kell mennie — meglógott. WC-re kéredzkedett és kibontotta a hátfalat, majd a bódé takarásában elkúszott a kerítésig és feltépve az alját kimászott alatta. Hatalmas tempóban futott egész a hétvégi házakig, ott meglapult és mivel nem volt mozgás, átmászott az egyik bezárt kapun, felfeszítette az ajtót. Szerencséje volt nem látta meg senki, talált ruhát, átöltözött, egy reklámszatyorba a hűtőből bedobálta a tárolt élelmiszert, magához vett egy ásót és az ott talált kerékpárt átemelte a kerítésen. Az egész nem tartott tíz percig sem, hamarosan már messzire kerekezett onnét.

Megrészegült a szabadságtól, magában jókat röhögött azon, hogy a nyámnyila smasszer már biztosan dörömböl a budin, na csak dörömböljön, lesz meglepetés, az biztos. Gőzerővel tekert és egyre messzebb ért. Alsósámsonig harminckilenc kilométert kellett megtennie, úgy gondolta, hogy mielőtt igazából keresni kezdik, odaér.

A nagyszülei laktak ott, ők nevelték attól kezdve, hogy elhagyták a szülei. Elsőként velük akart találkozni, mindenféleképen beszélni akart velük, bocsánatot szeretett volna kérni tőlük mindenért. Odabent szinte minden nap kísértette az öregek szomorúsága, a tehetetlen szégyenük, amikor 19 éves korában elvitték a rendőrök és kiderült a kettős gyilkosság. A nagyanyja látogatta is sokáig, pár éve viszont már nem ment, pedig de rengeteget várta a felszólítást: Orsós Flórián jöjjön, látogatója van.

Úgy gondolta bekopogtat, bocsánatot kér, azután magához veszi az értékeit és Pesten felszívódik az alvilágban.

Nevelhetetlen, kezelhetetlen volt kamasz korában, rengeteg tolvajlásban, verekedésben, lakásbetörésben benne volt, iskolából szinte mindig lógott, csak a negyedik elemiig jutott, nem is értette, hogy miért tartanak ki mellette az öregek.

Lassan beért a faluba, a cigánysor felé kanyarodott, óvatosan tekert, mert nagyon megváltozott a terület. Többnyire eltűntek a régi kis vályogházak, új épületek sorakoztak, pár emeletes ház is épült. Mégis megismerte a házat, illetve a romját. Se tető, se kerítés, se ajtók, méteres gaz lepte a kertet. Letámasztotta a kerékpárt egy fához, és üggyel-bajjal beküzdötte magát az udvarra. Láthatóan évek óta magára volt hagyva a ház, teljesen elpusztult, minden széthordtak belőle, semmi sem maradt, ami a gyerekkorára emlékeztette volna, álldogált pár percig, azután szomorúan kihátrált.

De hol a kerékpárja? Nem találta a fa mellett. Kiszaladt az útra és meglátta. Egy tíz év körüli srác igyekezett minél messzebb kerülni rajta. Elfogta a pulykaméreg, hatalmas tempóban kezdte üldözni és hamarosan meg is fogta, amikor bekanyarodott a házuk udvarára.

— Hé, te kis disznó! Szállsz le a biciklimrőlő Gyorsan, mert szétváglak!

Lerázta a kerékpárról a srácot, de arra már odaérkezett az apja is. Nagy darab, bajuszos, kopaszra borotvált ember volt.

— Vedd le a kezed a gyerekemről, mert leverem a veséd te cigány!

— Miért, te nem cigány vagyő Egy percre hagytam ott a bringát és a fiad ellopta.

— A fiamat ne merd gyanúsítani, mert szétváglak! — emelte a kezét, de Flóri gyorsabb volt.

Nagy lendülettel belefejelt az arcába, és ahogy hátra kapta a fejét, teljes erővel gyomorszájon vágta. Szó nélkül esett össze, ám akkorra a környező házakból már többen szaladtak arra a kiabálásra, és Flórinak menekülőre kellett fognia. Mindent hátrahagyva rohant keresztül a mocsaras réten, át az akácoson, csak a szőlők mellett mert lassítani.

Körülnézett, úgy emlékezett, a szőlők után következik a földút az erdő felé, és mégis megzavarodott. A földút eltűnt, helyén most aszfaltos út húzódott, eltűnt az akácsor is a valahai földút mellől, de azért érezte, hogy ez ugyanaz az út, ugyanarra vezet. Ismerős volt a távolabbi dombok hajlata, a kanyarok íve, elindult mellette és valóban, hamarosan a vasúti átjáróhoz érkezett, itt még megvolt a régi pléhkrisztus is.

És akkor valami görcs szorította össze hirtelen, belényilallt, hogy hátha más is megváltozott időközben. Megállt kis időre, majd egyre gyorsabb tempóban sietett előre, végül is a fáradsággal mit sem törődve futni kezdett. Még 800 méter az utolsó kanyarig, még 500, és határozottan emlékszik, hogy itt már erdőnek kéne lenni. Közben elért a patakig, a patakkereszteződéstől jobbra volt a vízmosás. Egy mély, hosszú vízmosás rókalyukkal, gyerekkorában sokat játszott ezen az elhagyatott helyen, fejébe vette, hogy fog magának egy kis rókát és megszelídíti. Hetekig ásóval tágította a rókalyukat, végül is nem sikerült rókát fognia, viszont egész lakályos barlangot ásott a vízmosás alján.

Később a betörései idején tovább tágította, és ide hozta elrejteni az értékesebb holmikat, ékszereket és pénzt is. Nagyon sok pénzt. Az utolsó betörésénél elhagyta a szerencséje a szomszéd faluban. Kifigyelte, hogy a házat egy öreg házaspár lakja, úgy gondolta, hogy nem ébrednek fel, amíg a házban összepakol, azonban az öregember meglepte. Meg is ismerte, erre elborult az agya és leszúrta. Közben bejött az öregasszony, sikoltozott, már nem is emlékszik, talán nyolc késszúrással végzett vele. Összepakolt és rájuk zárta a házat, legbelül azonban szinte biztos volt abban, hogy ezt nem ússza meg. Aznap hajnalban befalazta a vízmosásban a barlangot és földdel takarta a falazást, a földre bokrokat ültetett. Felismerhetetlen volt, csak ő tudta hol a bejárat. Két nap múlva jöttek érte a nyomozók, és bár a házkutatásnál semmi sem került elő és mindvégig tagadott, mégis maradt bizonyíték elég, amivel el lehetett ítélni.

És most végül ideért, de a régi vízmosás eltűnt, eltűnt az erdő is, teljesen megváltozott a táj. Egyenesre dózerolt, bekerített hatalmas területet látott, nagy tábla hirdette a bejáratnál: itt épül a Szent László Lakópark.

Hirtelen úgy érezte, hogy halálosan elfáradt, besötétedett közben és a csillagos ég alatt csípősre vált a levegő, talán fagyni fog éjszaka. Csak egy pulóver volt rajta, nagyon fázott.

Rogyadozó léptekkel, botorkálva indult el az építkezés portájára, bekopogott és a telefonon feladta magát.

 

Legutóbb szerkesztette - Torjay Attila