Kovács-Cohner Róbert : Enigma III.

A 2005-ös Enigma ciklusból

Leszek

 

Leszek: jövő,

mert bár múltként kísérthetlek,

és jelenként jeges felhőként

álmaidban csitíthatom fényed,

felsejlő holnapként

a horizontom egyensúlyozom:

távoli alakom

a mélybe húz.

Csak erre vágyom –

Hogyha leszállsz, múltunk

a ‘lesz’-ben keresni vágyván

ketté törhessem az eget,

s te bénán csüngj karjaim között:

benn szorult éneked

beléd fojthassam.

Sose térj vissza.

Maradj itt.

Maradj velem mindig.

Sápadtabban, mint valaha.

Anyámból bálvánnyá így lehetsz:

barlangunkban hozzád imádkoznék,

s kinn a tejút

csillan fel a feketében.

Kenderkötél.

 

 

 

Leszek: utad.

Út, mi mindig körbevisz.

Út, mi utadba torkoll.

Út a sivatag mellett.

Csak balra ne nézz:

ott én vagyok feketén.

Csak jobbra ne nézz:

Ott elvakít a fény egy régi városunkból.

Csak hátra ne nézz:

ott te világlasz fiatalon, fehéren

egy barlang sötétjéből.

Felhő vagyok,

utunk a tejút.

Hagyj.

Hagyj, hadd kössem be szemed.

Bízz.

Vagy ha nem,

hát álmodj nekünk egy türkizen derengő világot,

Álmodj minket egy közös világba.

Álmodj jövővé múltat.

Pusztára viszlek.

Elfogyott a könny:

tenger helyett otthonom lett az űr.

Körbe megyünk.

Nézd: sehol semmi.

Semmi.

Csak te.

Csak én.

Körbe megyünk.

Bízz.

Vagy ha nem,

hát álmodj úticélt.

 

Leszek: álom.

Álmomban álmoddá válva

hagylak el százszor,

a hajnallal simítva pírba arcodat.

S mert lassú vagy, hogy a halálba kövess,

szemed előtt éjente százszor

feszítem fel magam egy csodálatos

mahagóni keresztre.

Elpirulsz.

 

Leszek: pír arcodon.

Egy régi mosoly.

‘Megbocsátok’, mondod fentről,

cinkosan.

Ilyenkor, mielőtt meghalok,

halk lesz a szó,

és vörös ágyunkká lesz az ég.

Mandulapuha.

Halk lesz, puha, és már nem érthetem,

amit végre kimondasz a fák leveleiben.

Eszméletbe halok, s egy

lila, víz alatti hajnalba ébredek.

Álmom felejtem. Felejtem a levelek hangját.

 

Leszek: hangod.

Hangod leszek, mint egy régi ködfátyolos utcán, ahol

ujjam ajkaidra tettem,

és végigsimítottam a horizonton.

Mint elfogyott vallomások,

gyűltek a pocsolyák a fáradt macskaköveken,

gyűltek a pocsolyák,

s egymás elmosódott szemeibe nézve

magunkra ismertünk.

Hangod voltam,

s hangod leszek,

mert némán tiéd –

néma maradok.

 

Leszek: csended.

Csended leszek,

száz kimondatlan szavad,

hisz ezer éve elfogyott a szó.

A csend szitálja majd

álmatlanná hajnalod,

hogy éjjelente újra tisztává éghess,

s ellopott álmaid siratva

lóbáld lábaid viharrá az égen,

míg könnyeid álommá állnak össze

egy régi, sápadt, tükörfényű pocsolyában.

 

Leszek.

Leszek, látod.

Itt a néma űr,

nincs idő.

Öregek vagyunk,

és ezer éve maradtunk fiatalok.

Nézd: fekete.

Hát van ennél fehérebb?

Nézd: a többi fényét

hazudják a bolygók.

Van náluk igazabb?

Nézd: otthonunk.

Otthonunk,

mert sosem állhatunk meg.

Bolyongunk.

Mellettem suhansz,

követsz, ahogy mindig is követtél.

Nem érhetsz hozzám.

Már késő.

Túl korai.

De nézhetsz.

Nézz –

nézz körbe.

Ez a végtelen.

És minden csillag én vagyok.

 

Csillagod vagyok, leszek gyökered.

Leszek melletted, ha egyedül lehetek.

Néma vagy? Sikoltanak a kövek.

Érted tartanak égben hűs szögek.

Én beszélek fentről, s a lila mélyből

fényed tükrözöm. Egy régi meséből

hazudom igaz szavad a halálról, a létről.

Arcod fényhíddá tükrözöm éji csendben.

Csak mert gyűlöllek, mondhatom: szerettem.

Hogyha leszállsz fentről, árnyammal simítlak,

s ha utánam repülsz, örök táncba hívlak:

Mellettem suhansz az űrben, és a csend

Átkarol. Hallgass. Átkarol. Átkarollak.

Ne sírj. Nincs idő. Voltunk. Vagyunk. Leszünk.

Csak ha meghalunk, szólhat életről énekünk.

 

Éjjel. Ősz hajad fonja ősz hajam.

Reggel. A víz alatt zokogsz hangtalan.

Távol ördög arcom angyallá fényezed.

Régi pocsolyákon ring lélegzeted.

 

Itt vagy. Itt leszek. Távol és közel.

Az elmúló idő cirógat, megölel.

S hogy beléd olvadjak, leszek hegyorom:

Glóriád alatt tányérnyi sírhalom.

——————-

 

Enigma I. – Voltam

Enigma II. – Vagyok

Enigma III. – Leszek

Enigma IV.- Enigma

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kovács-Cohner Róbert
Szerző Kovács-Cohner Róbert 111 Írás
1986 márciusában születtem Budapesten. A Radnóti Miklós gimnázium elvégzése után az ELTE BTK filozófia szakára jelentkeztem – ezzel párhuzamosan a MUOSZ-nál emelt szintű újságíró képesítést is szereztem. A filozófia mellett az esztétika szakot és a Belső-Ázsia tanszék óráit látogattam. A gimnáziummal párhuzamosan gyakornokként dolgoztam a Kossuth rádiónál. 2008-ban az Esti Hírlap kultúra rovatához kerültem vezető újságíróként, majd a Népszabadság és a Népszabadság Magazin, valamint a Repertoár kulturális cikkeiért feleltem. 1998 óta írok, első versemet 2000 januárjában publikálták. 2007 szeptemberéig az AlkoTó-ház internetes irodalmi portál szerkesztője, előtte pedig a KözKincs főszerkesztője voltam. 1998 óta írok, első versemet 2000 januárjában publikálták. Első önálló kötetem, a neon 2006-ban jelent meg, a Glória kiadó gondozásában. Ephata - álom egy ablak üvegén című kötetem Vedres Csaba zongoraművész (ex-Aftercrying) cd-mellékletével és Veszely István grafikáival 2007 augusztusában került a könyvesboltokba. Jelenleg a Nők Lapja, a Nők Lapja Évszakok, a Könyvjelző, a GameStar magazin újságírójaként dolgozom, az iPhone Hungary-nek pedig szerkesztője vagyok. Mégis: ami a legfontosabb számomra, az a színház. 2009 óta az ország számos színházában játsszák drámáimat (Modern Elektra: 2009 - Vörösmarty Színház, Orfeusz és Etília: 2011 – Pesti Magyar Színház, Jászai: 2012 – Csokonai Színház, Na'Conxypanban hull a hó: – 2012 - Csokonai Színház, Tanár úr kérem, minden másképpen van!: 2013 - Vörösmarty Színház. Bemutató előtt: Boldogságtöredékek: 2013 – Nemzeti Színház, Gyöngéd Barbárok (Hrabaliáda) – 2013, Csokonai Színház). A drámaírás mellett dramaturgként is több színház munkájában veszek részt. 2009-től 2011-ig a Vörösmarty Színház NKA támogatást elnyerő Rivalda magazinjának voltam a főszerkesztője. Műfordítások: Schwarz-Tebelak: Godspell (bemutatta a Vörösmarty Színház), Shakespeare: Macbeth, Agatha Christie: Feketekávé (bemutatta a Vörösmarty Színház). Firka a falra /Kaleidoszkóp könyvsorozat, Kaleidoszkóp Nemzetközi Versfesztivál/(2005), Radír (2003, 2004). Cikkek: Haszon magazin (2004), Hírlevél (2005-től Közelkép, Képző-művészet, Fórum, Szakmapolitika rovat), Filozófiai szemle (2005-). Esti Hírlap, Népszabadság, Nők Lapja, Nők Lapja Évszakok, Könyvjelző, iPhone Hungary, Gamestar – utóbbi lapoknál a mai napig dolgozom. Honlapom: http://www.verssorok.hu Írásaim megjelennek még a http://www.artpresszo.hu -n A Héttoronynál 2007 augusztusától 2008 augusztusáig dolgoztam szerkesztőként.