vigyázzban álló fák
bokrok sorfala
reményrügyek
hulló falevélálmok
újra és újra
ahogy a természet
lehatolni magunkba
mint mélybe a gyökér
örökzöldként
dacolni faggyal
nem várni tavaszra
hisz bennünk a kikelet
hittel járni
tüskés bozótosban
s?r? homályból
kiragyogtatni fényünk
csizmák dühös talpa el?l
elhajló virág
Isten ültetett
szeretet-erejével locsolt
bontsd ki szirmaid
nyílj a világra
– virrad
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 12:12 :: Tóth Katalin