dr Kocsi Katalin : Mórfózisok

Fáradt és h?vös volt a reggel. Minden gondolatot eltakaró testiség után nehézkes volt a készül?dés a naphoz.
A férfi kikószálódott az ágyból és kihámozta magát a n? öleléséb?l. Nekiindult a tettnek. Övé a világ.
A n? még álmosan dédelgette az éjszaka csatáit, majd fürd?t készített és gyönyörködött szépségében.

Lassan, de céllal teltek az órák mire ismét megkapta azt, amiért úgy gondolta élnie érdemes. A hím hazatért.
Éji órák és édes egymást becézések fedték el a mindennapok napi rutinját.

Aztán ismét eljött a reggel.

A férfi búcsúzott az ölelésb?l. A n? nehezen engedte, kapaszkodott az Ã??t megteremt? lénybe, de a férfi Oda csak maga mehet. Nem viheti magával és talán nem is akarja magával vinni.
A n? nem tudott mit kezdeni lényével. Unatkozott, vásárolt és már nem volt elég magának. Akart valamit. Valamit, ami csak az övé, csak az ?játékszere, akkor amikor csak akarja. Nézegette magát a tükörben. Gyönyörködött, fátylakkal játszott és felfedezte testét.
H?vös fuvallat remegtette meg a tükröt. Hirtelen kilépett bel?le egy asszony-állat.
Ugyanolyan volt, mint ?. Mindenben hasonló, de egyetlen dologban mégis különböztek: gátak, erkölcsi megállók nélkül élte életét. Ã??si ösztöneit?l volt felszabadult. Felszabadult? Ismerkedtek egymás ön-lényeivel. Kiegészítették egymást és el is sodorták.

Olyan világ tárult fel el?tte, amit eddig nem ismert. Csodásnak látta önmagát. Csodásnak és nem egy férfi szemén keresztül, hanem saját magán keresztül. Az asszony-állatnak pedig tetszett, hogy ismét varázsolhat. Hosszú órák és napok teltek el az ön-és álfelismerés csodáival.
A férfi nem értette hova t?nt a varázs a n?b?l. Miért nem ? most a mindent elsöpr? értékrend? Hova lett a csodálás, ami persze gyakran teher is volt hím énjének, de most valahogy hiányzott.
Arra az elhatározásra jutott, hogy utánajár, mi is történik.

Reggel elindult dolgozni, majd kés? délel?tt hazatért. Csendesen nyitott ajtót, mintha sejtette volna, hogy más világba érkezik. Földön szeretkez? asszonyát, eddigi tulajdonát, más karjában és más ágyékán látta.
Ã??rület kerítette hatalmába. A n?t a kedvenc sálával fojtotta meg.

Elpusztította azt, akit ?épített fel magának. ?akasztgatta tele azokkal a lelki értéktárgyakkal, amelyek tükrében fényesen ragyoghatott.

Mindennek vége lett.

Legutóbbi módosítás: 2007.10.07. @ 15:41 :: dr Kocsi Katalin
Szerző dr Kocsi Katalin 82 Írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.