Szabó Edit Irma : Ébredés-fantázia

Ha arra gondolok,

milyen lehet melletted ébredni,

ha lágyan cirógat az első napsugár,

ha álmosan feléd fordulok,

s kócosan párnádba fúrom a fejem,

néha elábrándozom.

Kibomlott hajam szétterül a válladon,

csiklandozva ébreszt,

de nem, hisz csak álmodom.

Tekinteted játéka új reményt ébreszt,

felhúzott szemöldökkel jelzel,

ha rád nézek.

Miközben nyakamra forró csókot lehelsz,

ítéletet mond ránk a fehér mennyezet.

Szép lenne karjaidban pihenni,

ha eltévedt fény játszik az arcodon,

téged a négy égtájnak foglak megköszönni,

de nem,hisz csak álmodom.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: Szabó Edit Irma
Szerző Szabó Edit Irma 58 Írás
Számomra az írás az önjutalmazás különös formája, amely alkalmas a belső világom kifejezésére. a belső békém, harmóniám megteremtésére. Egy menekülési útvonal a rohanó mindennapok feszítő világában, amely során képes vagyok megállni, s a versírással kikapcsolódni.