Nincs bocsánat:…hogy
világra jöttem porszemként
vérben, fájdalomban,
hogy bíztak bennem annyian,
-én nem bíztam magamban…
…hogy hiába mutattak utat
kik megjárták a poklot,
vezetni nem hagytam magam
másfele vittek a hangok…
Míg kövezték az utamat,
álomvilágban jártam;
élni nem tanítottak
a híres iskolákban.
S mikor aranymankót
adtak a kezembe,-
otthagytam mindent,
s mindenkit, örökre.
Most ezer darabban
látom az életem,
ugyanaz maradtam:
gyáva és ügyetlen,
nézem tört életem
álmok világában:
mélység és félelem;
-ezért nincs bocsánat!
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:12 :: P. Tóth Irén