P. Tóth Irén : Nincs bocsánat…

Nincs bocsánat:…hogy

világra jöttem porszemként

vérben, fájdalomban,

hogy bíztak bennem annyian,

-én nem bíztam magamban…

 

…hogy hiába mutattak utat

kik megjárták a poklot,

vezetni nem hagytam magam

másfele vittek a hangok…

 

Míg kövezték az utamat,

álomvilágban jártam;

élni nem tanítottak

a híres iskolákban.

 

S mikor aranymankót

adtak a kezembe,-

otthagytam mindent,

s mindenkit, örökre.

 

Most ezer darabban

látom az életem,

ugyanaz maradtam:

gyáva és ügyetlen,

 

nézem tört életem

álmok világában:

mélység és félelem;

-ezért nincs bocsánat!

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:12 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.