P. Tóth Irén : Nincs bocsánat…

Nyomtatás

Nincs bocsánat:…hogy

világra jöttem porszemként

vérben, fájdalomban,

hogy bíztak bennem annyian,

-én nem bíztam magamban…

…hogy hiába mutattak utat

kik megjárták a poklot,

vezetni nem hagytam magam

másfele vittek a hangok…

Míg kövezték az utamat,

álomvilágban jártam;

élni nem tanítottak

a híres iskolákban.

S mikor aranymankót

adtak a kezembe,-

otthagytam mindent,

s mindenkit, örökre.

Most ezer darabban

látom az életem,

ugyanaz maradtam:

gyáva és ügyetlen,

nézem tört életem

álmok világában:

mélység és félelem;

-ezért nincs bocsánat!