Bonifert Ádám : Mégis (önbíztató)

 

                         Göcsörtös, korhadt lett a fa –
                            hiszen csak adjon parazsat;
                         elszállt a rózsa illata –
                             jó, hogy a színe megmaradt;
                         lassabb ritmusban hajt a lét –
                             hiszen időd úgyis robog;
                         érzed a tél hideg szelét –
                             mégis a tűz azért lobog;
                         apad, szikkad a nagy folyó –
                             ne félj, pohárnyi víz elég;
                         körénk bújt felhőtakaró –
                             ugye szűrt fényt küld így az ég;

                         sziklák közé vezet az út –
                              de ott sem minden meredek;
                         a napsugárból kevesebb jut –
                              őrizd belül a meleget;                         

                         lehalkult mellettünk a szó –
                              hidd el, a csönd is gazdagít;
                          rövidebb lett a takaró –
                               ha kell, begyűrjük sarkait;

                          szilárdságot mar az idő –
                              tudod, egy pont kell, semmi más;
                          puhul a vas, kopik a kő –
                              igen, örök a változás.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:08 :: Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.