Gáspár András (Gazsi) : Tépj szét

tépj szét ha elloptad szívem
vidd lelkem és testem
mert minden esten
új halál talál rám nélküled
és ha újra látlak
feltámadok másnap
mint ítéletnapon a holtak
de lesz-e mindig holnap

 

 

most akarok benned lenni mélyen
és örökre gyönyörbe
ölni a vágyat
testedbe fogadj mint állat
mely nem gondol holnapra
csak az ösztön hajtja
s én a magasba emellek
hogy eléd térdelhessek

 

 

ne hagyj élve halni s várni
életem most vedd el
szerelmeddel
és én hagyom
neked adom, de mégis
magamba öllek én is
hogy ne tudj boldog lenni
ha csak te vagy, s nem "mi"

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:08 :: Gáspár András (Gazsi)
Szerző Gáspár András (Gazsi) 23 Írás
gyermekkoromban szerencsém volt, mert ha véletlen meglöktem a polcot akkor nem lekvár esett a fejemre, hanem verseskönyv ... de nagyon nem ütött fejbe, mert vagy 50 évig nem írtam semmit ... aztán néhány verset ... műszaki ember lévén az is szép teljesítmény ... és egyszer úgyis mindent ki kell próbálni ... lehet, csak erre a néhány versre futotta, mert már rég' csak olvasok, nem írok ... http://gazsi.hostoi.com/