Szarka Emese : Burokban 6

II/2-3.

MÁSODIK JELENET

A színpad elsötétül. A háttérben egy vetít?vásznon látjuk az eseményeket, mintegy röpke élet(részlet)filmként lepörögve. A kamera el?ször hátulról mutatja a háttal mozgó autót, majd végig a Gyerekre fókuszálva egyre jobban ráközelít.
A Gyerek hátul, az anyós ülés mögött. Kifelé néz az ablakon. Nem szólnak egymáshoz.
A Gyerek fészkel?dni kezd. Letekeri kicsit az ablakot és mélyeket lélegzik. Remeg.
Az Alteregó jobbra el?l, lábait lelógatja a színpad szélér?l. Ugyanazt játssza, mint a Gyerek.

 APA Megálljunk?
GYEREK Nem. (Egyre lejjebb tekeri az ablakot, majd a keze görcsbe áll.) Csak a szokásos zsibbadás.
APA (A visszapillantó tükörbe néz) Megálljunk? Itt le tudok parkolni valahol.

 Lassít.

 GYEREK (Elfúló hangon) Ne, hajts tovább.
APA (Egyre s?r?bben pillantgatva hátra) Inkább megállok itt valahol.

 Elfordítja a kormányt, behajt egy utcába.
A Gyerek teljesen lemerevedett. Karjai görcsben, kézfeje lefeszül, szája nyitva, kicsit csücsörít, arca eltorzul. Úgy néz ki, mint egy szellemi-testi fogyatékos. Az Apa leállítja a motort. Hátra tekint. Megijed. Kétségbe esik.

 APA Mi legyen? Menjünk mégis a masszázsra? Letekerjem még jobban az ablakot? Felhívom anyádat a telefonszámért.

 A Gyerekt?l csak nyögések hallatszanak, alig érteni, amit mond.

 APA (Izgatottan) Felhívom a ment?ket… Kicsöng.

 Mialatt az Apa beszél, elsötétül a vászon. A vetítés vége. A színpadon középen reflektorfényben az autó. Jobb oldala a néz?k felé, a Gyerek fel?li ajtaja tárva, hogy lehessen látni a benne ül?ket. El?l ül az Apa, hátul – ahogy a filmen láttuk – a Gyerek, az ? gondolatait halljuk. Mereven bámul kifelé, majd lehunyja szemét, olyannak t?nik, mintha már nem is élne.

 ALTEREGÓ Ketté váltam. Kiszállok magamból. Jé, milyen érdekes, elmúlt a görcs. Nem szorongat már a furcsa rémület vagy inkább rettegés, ami annyiszor rám tört. Nincs remegés. Világosan érzem az asztráltestemet is. A kezem! Tudom mozgatni az ujjaimat!

A Gyerek és az Alteregó is lepillant a kézfejére, de az ugyanolyan görcsben van.

ALTEREGÓ Melyik testben létezem most?
APA (A telefonba) Igen, várok. Ne aggódj, mindjárt itt lesznek. Felhívom anyádat. (A telefonba) Na, szia, én vagyok. A Gyerek rosszul lett, ez a tetániás görcs már megint, úgyhogy kihívtam a ment?ket. Velük megyek, aztán indulok haza érted. Igen. Szia. (A Gyerekhez) Mit csináljak? Hogyan segítsek?
GYEREK (Alig érthet?en) Masszírozd a kezemet.

 Az Apa hátraül mellé és gyömöszölni kezdi a bal kezét.

 APA Így jó?
GYEREK Er?sebben.
APA Lassan lélegezz, mélyeket, ne kapkodj. (Kigombolja a nyakán az inget.) És a lábadat tudod mozgatni?
GYEREK Nem. Fáj.
APA Hát persze, hogy fáj,  a csontjaid is teljesen kifacsarodtak. (Könnyes szemmel) Nehogy meghalj itt nekem.

 Az Apa folyamatosan masszíroz, arca rémült, hirtelen a néz?k irányába pillant, majd a háta mögé, balra. Két Ment?s jön balról. Az Apa kiszáll, köszönti ?ket. Rendes egyenruhában vannak, narancssárga mellényben, táskával. A fiatal férfi és a láthatóan még tanuló n?i ment?s lehajolnak  a Gyerekhez.

 MENT?S Ki tudsz szállni?
GYEREK Nem tudom.

 Nem értik, amit mond. Megfogják, a hóna alá nyúlnak és kiemelik. A Gyerek lassú, szaggatott lépéseket tesz. A n? a kocsi oldalának támasztja, er?sen tartja, míg a férfi hoz egy injekciós fecskend?t. Az Apa remeg? kézzel lecsatolja a Gyerek bal kezér?l az órát. A n? idegenkedve, döbbenten és félelmét ügyetlenül leplezve figyeli a nála jóval alacsonyabb eltorzult lányt. Óvatosan megérinti a két görcsbe rándult kézfejet. A férfi fert?tleníti a vénát és benyom egy fiola kalciumot. Elvezetik a ment?autóhoz. A férfi még hátraszól.

 MENT?S A zsibbadás kicsit sz?nni fog. (Az Apa felé) Ön velünk jön?
APA Nem. Kocsival kísérem magukat. (A kocsijához rohan, beül.)
MENT?S (El?reszól a sof?rnek) Jól van, mehetünk.

 (Függöny)

 

 HARMADIK JELENET

Kórház. Betegszoba. Kopott neoncsövekb?l árad némi gyenge fény. A vakolat omladozik, az ágyak rozsdásak. Szemben ablak. Balra két ágy, egymás mögött, kisszekrényekkel. A Gyerek a hátsó ágy szélén ül, el?tte egy id?s néni. Jobbra két ágy ugyanígy, a hátsón, közel a Gyerekhez egy még id?sebb néni. Fehér takarója alól katéter cs? lóg ki, kezeit az égre emeli és tátog. A Gyerek lágy mosollyal nézi.

 GYEREK (Maga elé) Igen. Nemsokára hazamehetsz.

 Az elüls? asszony észrevéve egy elhaladó n?vért, megszólal.

 ASSZONY N?vér!

 A N?vér III megáll, de nem megy közelebb. Várja, hogy a beteg folytassa.

 N?VÉR III (Kicsit hangosabban szól az átlagnál. Megszokták már, hogy az öregek csak az emeltebb és tagolt beszédet értik meg) Tessék?
ASSZONY … (Nem válaszol)
N?VÉR III Mondja.
ASSZONY Kedves n?vér… (Elakad. A N?vér változatlan pózban, menetre készen áll) Legyen olyan kedves… (Ismét abbahagyja)
N?VÉR III Ha így haladunk, lemegy a nap. (Vár) Mire legyek kedves?

 Az Asszony nem felel.

 N?VÉR III Akkor ezt megbeszéltük.

 Jobbra, siet?sen el, közben leoltja a lámpát.

   

Legutóbb szerkesztette - Szarka Emese
Szerző Szarka Emese 27 Írás
Senkisem ... * 1982. Janus arca 22.