Rácz Jenci Iván : Teakínálgató 1/2

Álmomban újra tizenhárom éves vagyok. Megint katonásdit játszunk, mint minden este.
A kis citromsárga lavórban állok meztelenül a konyhában a frizsider el?tt. T?lem egy karnyújtásnyira két kopott rozoga hokedli. Az egyiken Kálmán ül és néz. Közben kis mondókát dudorászik.
– AKI NEM LÉP EGYSZERRE NEM KAP RÉTEST ESTÉRE¦Az arcomat nézi szemrebbenés nélkül. Mintha elfelejtett volna pislogni.
– PEDIG A RÉTES NAGYON J- mondja és megvakarja a térdét, és közben szüntelenül néz.
– KATONÁNAK AZ VAL. -Mondja, majd köhint egyet, s közben le nem veszi rólam szemeit, elkiáltja magát:
– Hol az a víz?
Anyám egy citromsárga vödörrel a kezében jelenik meg. Lerakja a másik hokedlira. A vödörben hideg víz van, és egy levesmer? kanál.
Kálmán folyamatosan mondja a mondókát, és közben a szemembe néz. Anyám ez alatt a leveses mer?kanalat kiveszi a citromsárga vödörb?l, és a fejem fölé tartja, majd lassan rácsorgatja tartalmát a fejem tetejére. A jéghideg víz végigcsorog a testemen. Kálmán int, én csatlakozom hozzá a mondóka mondásában, és már egyszerre szavaljuk:
– KATONÁNAK AZ VAL- s jön a víz.
– AKI NEM LÉP EGYSZERRE – Anyám merít a ritmusra, és újra jön a jegesvíz.
Elkezdek dideregni fogaim, kocognak, és úgy mondom:
– PEDIG A RÉTES NAGYON J.
Ránézek anyámra, és bánatos arca még jobban elszomorít, így elkezdek sírni hadd, legyen jobb kedve. Becsukom szemem, kibuggyanó könnyeimet a jéghideg víz mossa le. Kálmán mordul egyet, és én kinyitom a szemem. Most is néz.
Édesanyám serénykedve öntöz engem.
Kálmán megint int, és már nem szavalok, hanem énekelem
– AKI NEM LÉP EGYSZERRE,
Végre elfogyott a víz a vödörb?l, most van egy kis szünetem, míg anyám nem hozza a következ?t.
Kálmán feláll a hokedlir?l. Dörmögi a kis versikét, s közben kinyitja a fridzsi ajtaját és az ablakot. A ventillátort pedig bekapcsolja, és a hideg leveg?áramlást a testemre irányítja. Annyira fázom, hogy vacogás közben összekoccanó fogaimtól nem hallok semmit. Kálmán most odalép elém, lehúzza a sliccét és néz.
Tudom, most dönti el, hogy jó kislány vagyok e vagy rossz,
Remélem jó, vagyok, mert akkor a puncimra pisil, és így legalább egy kicsit, melengeti leh?lt testem.
Ha rossz vagyok, akkor csak a fürd?vizembe engedi a forró aranysárga pisit.
– AKI NEM LÉP EGYSZERRE.
És Kálmán a lavórba pisil, tehát rossz vagyok
– NEM KAP RÉTEST ESTÉRE.
Énekelem én is, miközben anyám hozza a második vödör jeges vizet.
– PEDIG A RÉTES NAGYON J.
És megint jön a víz, de most már számolom a mer?kanalakat.
– KATONÁNAK AZ VAL. Egy merítés. Ma nem szeret anya sem, mert most is bánatos az arca.
– AKI NEM LÉP EGYSZERRE.
Második merítés.
Láttam reggel anya megint vett cukkínit
– NEM KAP RÉTEST ESTÉRE
Harmadik merítés.
sszeszorítom az öklöm
– PEDIG A RÉTES NAGYON J.
Negyedik merítés.
Mikor szállok már?
– KATONÁNAK AZ VAL.
tödik merítés.
Szeretem anyát.
– AKI NEM LÉP EGYSZERRE.
Hatodik merítés.
Szeretem Kálmánt
– NEM KAP RÉTEST ESTÉRE.
Hetedik merítés.
Megpróbálok hangosabban énekelni, hogy ?k is szeressenek engem.
– PEDIG A RÉTES NAGYON J.
Nyolcadik merítés.
Kálmán néz.
– KATONÁNAK AZ VAL
A merítésnek vége. Én éneklek tovább, de csak refrént.
A maradék vizet anyám egy mozdulattal a fejemre önti, majd a mélyh?t?b?l kiveszi a keményre fagyott cukkínit. Odanyújtja felém, és én elveszem t?le.
– KATONÁNAK AZ VAL.
Széttárom a lábam két kézzel, megfogom a cukkínit és megpróbálom felnyomni a puncimba.
– AKI NEM LÉP EGYSZERRE.
Elkezdek zokogni, repülni akarok.
– NEM KAP RÉTEST ESTÉRE.
Anyám megfogja a kezem és segít feltolni a fagyott zöldséget.
A cukkíni kb. négy centire van bent.
– PEDIG A RÉTESNAGYON J.
Nyolc centi, a hideg egyre éget?bb
– KATONÁNAK AZ VAL,
Egyszer csak kiröppenek testemb?l, és felrepülök a plafonra, és onnan nézek le. Már nem fáj semmi, jó meleg van.
Énke ott áll a citromsárga lavórban a fagyott cukkínivel a testében, miközben Kálmánnal énekel. Én, Énke felett lebegek.

Legutóbb szerkesztette - Rácz Jenci Iván
Szerző Rácz Jenci Iván 5 Írás
Rácz Jenci Iván vagyok Budapestről. Egy éve írok. előtte sajnos semmi közöm nem volt az irodalomhoz. Eddig pár novellát, több kisregényt, és egy regényt írtam.A lélekről, belsővilágról, a feneketlen, ártatlan bugyorról szeretek írni.