Végre egyedül voltam. Szemem sajogott, a fejem fájt. A buktákat letettem a konyhaasztalra. A szobámban leültem a sminkes tükör elé. A seb még jó ideig látszani fog, gondoltam bosszúsan és leheveredtem a kanapéra. Este volt, mikor felébredtem. Ettem egy kis [… Tovább]
Én, Énke felett lebegek.Mikor Énke anyja már sokat tologatta a zöldséget, Kálmán legyint, és feláll a hokedliról, majd bemegy a szobába, miközben a mondókát dudorássza.Anyám és Énke a konyhában marad. A cukkíni visszakerül a mélyh?t?be és anyám ad Énkének egy [… Tovább]
Álmomban újra tizenhárom éves vagyok. Megint katonásdit játszunk, mint minden este.A kis citromsárga lavórban állok meztelenül a konyhában a frizsider el?tt. T?lem egy karnyújtásnyira két kopott rozoga hokedli. Az egyiken Kálmán ül és néz. Közben kis mondókát dudorászik.– AKI NEM [… Tovább]
Teakínálgató Anyám mikor meghalt, akkor kezd?dött. Én találtam meg ?t, az el?szobában feküdt a cip?tartó el?tt a földön. A padlóváza, aminek színéért mindketten odavoltunk, összetörve hevert a teste alatt. Gondolom, rázuhanhatott, miközben szédelgett a vérveszteségt?l. Kedveltem ezt az antikolt daráltmák [… Tovább]
Egyensúly Kopogtatok. Nem jön válasz. Aztán rájövök, nem volt elég er? a mozdulatomban. Csak halkan kapirgáltam az égszínkék, salétromos falat. Kezem a kimerültségt?l engedve a gravitációnak, úgy hanyatlik le, mint mikor gyermekkoromban, a nyári szünetben, hátul a kert végében, a [… Tovább]
