
Éjfekete lovak
robognak a parton
nem evilágiak
fenséges árnyékok
mint kósza délibábok
sziluettjük vibrál
gyorsabbak, mint a hullámok
s a partot metsz? ár
versenyt futnak a széllel
mi sörényükbe kap
kacagnak e rab léten:
az ? létük szabad
a lemen? nap büszke fénye
el?ttük meghajlik
patkóik alatt a föveny
parázsként felizzik
vágtatnak rendíthetetlen
egy másik világ felé
nekik nincs lehetetlen
csak e létezés kevés
a horizonton elt?nnek
elnémul futásuk
a nap, miel?tt lemenne
sóváran néz utánuk