Az idő feküdt be ágyamba, teljességet ajándékozva a pillanatnak, testet öltött, vonaglott, kacagott, van új érzés, eldobható, vagy kaján-szép sorsra hivatott, választhatunk, tálcámon ízes falatok, nyújtom feléd, de neked csak a bűnöm kell, dohányfüstös szobámban tárulnak combjaim, de [… Tovább]
Letaroltam a város számtalan virágát, gyökerestül téptem pirosat, sárgát, hazahoztam, elültettem őket, itt nőnek innentől kezdve egy festékes vödörben, miután hátadon hoztad a koszlott fotelt, mit valaki kitett háza elé, mert neki már nem kell, de nekem mégis megtetszett, vonultunk [… Tovább]
Szürke volt a macska, ami átment az úton előttem, kér egy feketét, kérdezte mellettem egy férfi, ellen- és rokonszenves volt egyszerre, a szürkét sem kértem, mondtam, s kezemet kabátom zsebébe dugtam, vigyázzon a jóléttel, lengette meg nyakkendőjét a szélben. Csak [… Tovább]
Még alszom az ágyban, mikor csókot ad egy testrészemre, mi kilóg épp a paplan alól, s már nem hallom, ahogy bezárja az ajtót. Fizikai munkát végez egy építkezésen, keményet, illő, hogy meleg ételt bőséggel tegyek eléje, mikor hazajön későn, fáradtan, [… Tovább]
Ez D.T. egy novellájának a parafrázisa. Sirályok sírtak a haltól hemzsegő víz fölött, a parton szegény Dylan Thomas felnyögött. ősi dalnoki köntösben, rézgombos mellényben nagyapja a temető vaskapuját nézve a kőangyalok és szegény fakeresztek felé bökött, s egy görnyedt ember [… Tovább]
Ezt 2003. szeptember 24-én írtam. Így néznek, így mozdulnak hallgatag egymás felé az agancsos szarvasok, mikor az es? után csak pocsolya marad, és véletlen t?r a nyárvégi nyugalom. Símogatom a látványt megadón, rettent? kék még az ég is, és én [… Tovább]
Ezt már régebben egyszer feltettem ide, ha drága Lektor úrunk megtalálná azt fotót, amit akkor is hozzárakott, megköszönném (azt a háromgatyás képet). Ruhákat teregetek. Pólók, ingek, aztán egy rövidnadrág lees een recensie. Hát ez meg milyen színvilág? Szürkészöld, drappos barna? [… Tovább]
Szeretnélek megkérni, ne hagyd, hogy beszéljek, ne regéljem el a múltam minden zegét-zugát, hogy milyen az ajtóm előtti kötélre tekert borostyán, mit nem is én fontam rá, s róla se beszéljek, aki ezt tette, nem fontos, nem az egyik szeretőm [… Tovább]
Nézd ezt a szürke augusztust, borul az ég száz felé, napnak nyoma sincs, csak az idő rágcsálja rútul a csontjaim, s bánat bújik belém hazugul, orvul. Hiába lett léted létemben, nyomorba ragadt ez a nyár, nem lehet nem látnom, dermed [… Tovább]
Ezt 1997. augusztus 22-én írtam. meg nem értett levelek gy?lnek akár a felh?k az égen ez az élet rendje nem lehet mindig nyár mint mikor szemünkb?l is t?nik a fény de csak saját sebeink nyalogatjuk én már nem csak a [… Tovább]
