Jávorka Ágnes : Százhetedik éjszaka

 

 

Az idő feküdt be ágyamba, teljességet ajándékozva

a pillanatnak, testet öltött, vonaglott, kacagott,

van új érzés, eldobható, vagy kaján-szép sorsra

hivatott, választhatunk, tálcámon ízes falatok,

nyújtom feléd, de neked csak a bűnöm kell,

dohányfüstös szobámban tárulnak combjaim,

de mi lesz a lelkemmel, a lelkeddel, űzötten

főzzük romlásunk gyöngysorát hajnalig,

koldusként kullogok bőséged nyomában,

minden idevetett koncodon nyammogva,

majd izzó koronát helyezek a balzsamos oltárra,

melyen megtűrtél, hol élvezhettem, mi a pompa.

De hidd: dalom nem fog fárasztani már soká,

lefüggönyzött tükröm zengi: menj tovább.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:08 :: Jávorka Ágnes

Szerző Jávorka Ágnes 0 Írás
Nem tudom.Talán ha tüzet raknánk egy csillagos esten,vagy egyéb romantikus szituációban szemtől-szembe,kellemes háttérzenével,lódobogással,egy vadul zúgó folyó partján húnyt szemmel nézve az álmodott színeket,csapdosva a szúnyogokat, talán kinyögnék valamit.Voltez500karakter?