Az idő feküdt be ágyamba, teljességet ajándékozva
a pillanatnak, testet öltött, vonaglott, kacagott,
van új érzés, eldobható, vagy kaján-szép sorsra
hivatott, választhatunk, tálcámon ízes falatok,
nyújtom feléd, de neked csak a bűnöm kell,
dohányfüstös szobámban tárulnak combjaim,
de mi lesz a lelkemmel, a lelkeddel, űzötten
főzzük romlásunk gyöngysorát hajnalig,
koldusként kullogok bőséged nyomában,
minden idevetett koncodon nyammogva,
majd izzó koronát helyezek a balzsamos oltárra,
melyen megtűrtél, hol élvezhettem, mi a pompa.
De hidd: dalom nem fog fárasztani már soká,
lefüggönyzött tükröm zengi: menj tovább.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:12 :: Jávorka Ágnes
