George Tumpeck : Hangok

Nyomtatás

Nicsak;

hangokat hoz felém a szél,

bújjon elő, aki megszólalt,

hisz nem látom, ki beszél.

Nem értem mit mond,

csak az orra alatt dörmög.

Akármit is mondotok,

szerintem az ördög.

A hangok megszólaltak.

A sötét szobámban

rekedt rikoltással

szögeztek az ágyra.

Most fekszem a hátamon

meredt szemem remeg,

remegő kezemmel

keresem keresztemet.

Az este eldobtam, mint

szememről a fátyolt,

tétován tántorgok

a sötét szobából,

a nappali fény

elvakít egészen.

Keresztem cipelem

vakon és merészen.

A hangok kísérnek,

talán nevetnek rajtam,

álmaim szégyene,

de nem ezt akartam.