Csigaházlétben
Koosán Ildikó
Merthogy a kiáltás visszhangja elvész,
A harmatgyöngyök színe fakulóba’
Silány eszméket raknának hajódra,
Hordalékgátakon jársz, amerre lépsz,
Merthogy a szörnyek is életre kelnek,
S a törmelékhalmaz Szépnek lép elő,
Mindenható lesz a nyesetlen erő,
Kezdeményei sorvadnak a csendnek,
Merthogy érzést ma pellengérre állít,
Megkövezni kész a felajzott tömeg,
Az éjsötétben rettegve húzza meg
Magát egy-egy puha szó, ami számít,
Merthogy van rá igény, tagadhatatlan;
Madárhang nélkül halott lesz az erdő,
Az ember tettre kész született teremtő:
Felfedezhetsz új alkotót magadban.
Így hát magad felé indulni késztet
A Kor, szót lelni csigaház- hazádban,
S ott, a benti létből alkotott tájban
Kiteljesedhet szabadon az éned,
Ahol a hullámok zajgása permet,
Fátylat feszít föléd a végtelen ég,
Szavakból magadnak komponálsz zenét,
Amíg a hársak illattal üzennek;
Ahol az éveid fehér éjszakák,
Színekben tobzódik kábultan a lélek,
S a fényre rakott töredékregények
Hangulatában életed éled át;
Ahol útjaid fotóalbumában
A kék hortenziák virágszirmain
Alkonykor vörösbe csaphat át a szín…
Kedved leled a választott magányban.
2018. május 16.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Koosán Ildikó