Az Arany pályázatra beküldött versem megjelent a Napút. 2017 szeptemberi 6. számában
„Hogy nem „két világ” csodája –
Lettem csak népemből egy:
övé (ha van) lantom bája,
övé rajtam minden jegy”.Arany J. Kozmopolita költészet
Arany János bicentenáriumára
XIX, sz.-i stílusban
Koosán Ildikó
Méltatlan vagyok dicséretére,
hódolat vezérli tollam és szavam;
dalból, rímből font dicsfényt fejére…
Palettám szegényes érdemére,
Hazám! Te ünnepeld büszkén, boldogan
a nagy ívű költőt, szerető fiad!
Balsorsunk nékünk nem sok jót hozott,
a múltba nézés új bajt, gondokat;
egy évezred súlya nyom és fojtogat,
örömtől a lélek már- már elszokott;
hantok alatt kutattuk igazunk,
vesztett csatákban, elhulltak között,
magunkba nézni lett vón’ jó okunk;
ha pártütésnek teret nem hagyunk
múlik a viszály, fogy az üldözött.
De félre gondok! A keserű pohár
s a sírva- vígadás ősi átkait
nőjük végre ki, legyen vége már!
– a baj a bajjal kézen fogva jár-
Ritka dicső múlt fénye árad itt:
a honfié, hogy emlékezzünk rá,
a vén tölgyre, ki sok vihart megélt;
kétszáz évnyi sorsot emlékoszloppá
hord a tisztelet; ne várjunk soká,
fonjunk koszorúba sírjára babért!
Jó Honfiak! Hajtsatok fejet!
Tisztelje meg e géniuszt a kor;
Legyen szavam ma fontos üzenet:
„megtart a múlt, vagy végleg eltemet,
örök, aki a néppel egybeforr.”
2017. július 17.
Legutóbbi módosítás: 2017.09.15. @ 20:06 :: Koosán Ildikó
