Szilágyi Erzsébet : Kétely

(plágium)
Egyre-másra belém csiszolódik a kétely,
valóm vajon tebelőled él vagy vagyok-e én is?
Papírrongyokat átkozok éjjel, párnámba bújva, 
álmomban szőrös mellkasod simítja agyagtestem, 
gyűrött lelkem beléd fordulva simul ki látatlan. 
Konyhakéssel rontok lázzal a könyvkupacnak,
híjadnál vágyam kútbaesett parázzsá lankad.
Legutóbbi módosítás: 2016.01.13. @ 17:32 :: Szilágyi Erzsébet
Szerző Szilágyi Erzsébet 234 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.