Színszonettek. A hetedik a SZÜRKE.
Nézd, hogy beszél hozzád a szürke szempár,
oly beszédes e hallgatás – hang nélkül
szól, de érted szavát, s ha kéred, megvár,
mert érzi szíved, és ezért nem vénül.
Tudd hát: hiába száll felh? mifölénk
viharral zúzva szét hiú reményünk!
Álnok folyó! Hiába zúgsz dúvadként,
tajtékot fújva: átok, fuss el?lünk!
Én nem kértem átlagéltet, bár néha
sírva nézem múltam, búsat álmodván,
de érzem, én is szürke lettem: még ha
híres porszemként élek is ezután.
Az ?szi pára fátyolként borul rám,
most köd-h?vös könnyel sírdogál ruhám.
2008-01-29
Legutóbbi módosítás: 2008.01.31. @ 08:28 :: Rácsai Róbert