Mint fészkéből kidobott madár,
a lét kútjába úgy zuhan.
Anyaölmelegre hiába vár,
az út, amelyre lökték, parttalan.
Tört szívvel, szárnyszegetten,
félelembéklyóval lábain,
karvalylelkeknek kivetetten,
boldogra szövi álmait.
Elbújva bánattavában,
reménycseppeket gyűjtöget,
hitét vesztve a nagyokban,
arcul köpi majd az Életet.
Legutóbbi módosítás: 2017.11.11. @ 19:34 :: Naszluhácz Judit
