Petz György : Kis Lajos

 

Örökké morcos volt. Mindig panaszkodott, mint aki a halandóság terhét cipeli. Fájt neki, hogy sosem lehet Nagy Lajos. Hiszen azon nevűek között akadt örök életű, aki nagy is volt és Lajos is, akinek birodalmát mosta nehány tenger, nem patak, mint Ágnes asszonyét. 

Már próbálkozott a magyarítással is, de közölték vele, hogy nem megalapozott a szándéka, a kis legalább annyira magyar, mint a nagy. Punktum, nem Anjou.

Pedig örült, hogy legalább egy eredeti gondolata támadt. Fájt neki, hogy a világ és a hivatal így viszonyul hozzá; annyi engedményt azért jószándékúan tettek, hogy esetleg egy S-et ragaszthatna hozzá. Na azt aztán végképp nem! Egyesek így is puszilalinak csúfolták, mintha két S-sel írta volna nevét, s valami angol jövevény lenne. Mi hát a név, és mi a célunk ezen a földön nevünk billoga alatt?

Efféle gondolatok gyötörték akkoriban, még az időközben megszüntetett hetes buszon is, valahol a Thököly úton kifelé, a Bosnyák tér irányában, amerre halni jár a lélek vagy üzletelni. A járművön kivételesen alig utaztak, de rutinos pestiek görcsösen, két kézzel is kapaszkodtak a kockaköveken rázkódó kocsin.

És akkor kinézett jobbra, kissé előre menetiránt, és gyökeret vert ez élet sebes buszának gumipadlójába. Megnyugodott, mint akit a filozófia langyos árama érint és megnövel; mint aki másként veszi a levegőt, nem kis tyúkszaros élete felől szenvedi el a világot, de valami egyetemes törvény felől rendeződik – szemébe derű költözik a majd’ mindentudás szerény mosolyával. A járdán, mintha kizárólag neki állították volna ki, négy lábon hatalmas felirat, ószövetségi erővel, kőtáblás ráérősséggel, csak ennyi, két sorban, nyomtatott nagybetűkkel:

ÉLŐ

HAL

Az üzenet mögött észre sem vette a HÚSBOLT feliratot. Benső öröm járta át, bizsergően tudta, mostantól csakis az örök dolgokkal foglalkozhat, nincs pazarolható ideje. Hagyta a kapaszkodókat a görcsösöknek. Esését nem tudták megakadályozni, de eszméletlenségét furcsállták. Nem értették, hogy lehet, de (személyije alapján) Kis Lajos önfeledten mosolygott.

Legutóbbi módosítás: 2016.02.15. @ 20:30 :: Petz György
Szerző Petz György 1167 Írás
Sose feledd a gyermeket, aki voltál; benne a kulcsa annak, aki ma vagy. Középiskola: biológia-kémia tagozat; novellaírás, versek; kézilabda. Egyetem: 1974-1979 Szeged, magyar-történelem-Latin-Amerika speciális képzés; összehasonlító világirodalom szakkör, versek; kézilabda. Lakás: Békásmegyeren. Családi állapot : nős; három fiú, egy lány (38, 26, 19, 16). Tanítás: szakmunkásképzőtől az egyetemig hét éven keresztül Szegeden, Budapesten; tolmácskodás. Tíz évig szerkesztés, irodalmi vezetés könyvkiadóknál (Gondolat, Babits, Göncöl), majd újra tanítás a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban, majd a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban; valamint szerkesztés, könyvírás. Bolha a világ ura (gyerekkönyv), Te is Az vagy (versek), Maga a tettes (krimiparódia és rádiójáték), Murphy-kötetek, Szerelmem, Mexikó (regény), Az ecetfa illata (regény; a Konkrét könyvek pályázatán NKM-különdíjas ), Kérdések és válaszok a görög mitológiából; Kérdések és válaszok a Bibliából újszövetség (ismeretterjesztő könyvek), Irodalom feladatgyűjtemény és Tanári segédkönyv (CD) Madocsai László gimnáziumi tankönyveihez. Üzenet társainak - az Alföld Kulturális Egyesület novellapályázatán II. díj 2006-ban. ****************** 1955-2020 Petz György elhunyt 2020 augusztusban! Részvétünk a családnak.