Amikor könnyű pilláid alól rám nyitod a tavaszt,
meghajolnak sorra a dérlepte, téli ágak,
arcomon mosolyt fakasztanak a pattogó rügyek,
és törődő ujjaid alatt virágot bontanak sebeim,
hogy már csak neked, egyedül neked engedelmeskedjenek.
Amikor könnyű pilláid alól rám nyitod a tavaszt,
meghajolnak sorra a dérlepte, téli ágak,
arcomon mosolyt fakasztanak a pattogó rügyek,
és törődő ujjaid alatt virágot bontanak sebeim,
hogy már csak neked, egyedül neked engedelmeskedjenek.