Sziluettek
Koosán Ildikó
Vajon a napi jövés-menésben
mennyi a cél, mennyi az érdem,
s mennyi, ami belül, a nagy kohóban
értékteremtés, gyöngyszem lesz a szóban
mikor a csend, a fényterek, eszmék,
kísérletek sziluettjében megmártózva
tükröződik létem a csupasz valóba’,
mikor versem körívét sálként viselem;
érdeme – e vajon a csönd, a türelem
hangszerén dallamot remélni napra nap,
lehet –e cél kusza gondolat szófoltjain
a több szín, a mélyebb árnyalat;
vajon hazárdjáték e, vagy élvezet,
képpé festeni a sosem létezett
víziók kontúrhiányos rezdüléseit;
lehet- e megmutatni hamvas szirmait
a létnek, ami benn vergődik hét lakat alatt,
vajon lehet-e tornyot emelni,
üvegkalitkát, hidat, várfalat,
gondolatfoszlányok mozaikjait összerakva
éles egésszé, hogy” látva lássanak” ,
s lenni az átlagból kitűnő
utánozhatatlan, ön- azonos szűrő,
friss optika a világlátás újabb kísérletében
színes képeken, vagy fekete- fehérben?
2014 januárja
Legutóbbi módosítás: 2014.07.24. @ 15:52 :: Koosán Ildikó
