naphosszat földet művelsz vagy gyereket, fejedben versenyt kattogó kerekek, estére lerogy a láb: nini, vébé! ugrik a csatorna, csacsog a tévé, olcsó közhelyszínrajz – kollektív magány, az utcán autó tép, tuc-tuccol, vagány srácok lehetnek, csak hajrá, go! go! go! olajos tócsában csillan harsogó naplemente; de mondd, a Nap lement-e? és most gyere, hisz nyár van, mert telente nem ízlik a sör, s ez a savanyú kor, édes élet! kell még egy kockacukor – búsuljon ma más, gyöngyöz’ itt elég hideg, aranyló korsófőzelék.
Legutóbbi módosítás: 2014.06.24. @ 19:17 :: Fehér Csaba
Fehér Csaba (1974)
Pályaelhagyó pedagógus vagyok, s mint ilyen, sokféle korosztályt tanítottam. Jelenleg informatikusként dolgozom, de a technika világa mellett mindig szívesen látogatom az irodalmat is. Verseket hobbiként, saját magam és a környezetem szórakoztatására írok. A természet közelsége, és a lehetőség, hogy pár percre kilépjek a rohanó hétköznapokból mindig segít, ha ihletet kell meríteni. Feleségemmel és kisfiammal Bajóton, egy dunántúli kis faluban élek.
2012 karácsonyára két költőtársammal (Kósa Emese és Tóth János), valamint egy illusztrátor barátunkkal (Süveg Gábor) közösen, magánkiadásban megjelentettünk egy gyermekverses kötetet „Napraforgó” címmel.
Néhány versemmel bekerültem a Verselő Antológia 2013 c. gyűjteményes kötetbe, a moly.hu könyves blog szervezésében kiadott "Tetovált mementó" c. antológiába, illetve több internetes irodalmi folyóirat is közölte verseimet.
A gyermekverseken kívül a természet, emberi érzések, gondolatok adják költői témáim. Néhány önszerveződő on-line fórumban, csoportban rendszeresen publikálok.
