Az állomásról kézen fogva jöttünk.
Az ebéd egyszerű volt és csendes.
Szavaink is szalvétákba simultak.
Szobámban szárnyaink megeredtek.
Akár hosszú szerelmeskedés után,
lelassulva, mint viharokat túlélt
virágok, ringatózott ajkunk, kezem
értelemért nyúlt: homlokod tavába
meztelen beereszkedett, ültem hűs
fodrokban, nyíltak a nádak. Majd
ültünk sárga mezőben, Te erős
szemhéjaddal vigyáztad sugarait
a Napnak. Hangutánzó szavaink
szonettre valók, most kibontasz,
gondoltad, véred is zsibogni fog,
könnyeden pásztáztad bőröm.
Tetteket cseréltünk izmainkkal:
Te feszültél, én elernyedtem, úgy
kapkodtad el ajkam, nem kellett
még így levegő utánam. Az ágy
illatunkat kilehelte. Ott lelted meg
lelkem, a tiéd elrepített. Ez csak
egy álom. Karoltam a képzeletet.
Legutóbbi módosítás: 2014.05.26. @ 07:16 :: Marthi Anna