Odakünn félhomály, csűrökben hál a csend,
Gémesek ága közt füst szagú pára leng.
Ajándék? Óra, perc – nyúlik a gyertyaláng,
Párt várnak ünnepre, ki hosszú jegybe’ járt.
Talpasra fújt pohár kérve kész pertura,
Száz éve őrzi tán kredenc és ház ura,
Asztalon gerberák, falakon máz-cserép,
Irkával festve mind – virágos ősiség.
Illat száll, fahéjas, csikland a forralt bor,
Mazsolát áztat egy kék csíkos, bő csupor,
Zöldségek karéja díszlik már tálakon…
Kopognak. Nagykendők sorsa húz vállakon.
Szelíd az ölelés, érettek a lelkek,
Szent-hármas családfát hol csendek hirdetnek.
Pálinka, áldomás – ‘hogy szokás mindenütt.
Verandán nap fénye világít – holdezüst.
Vacsora, hat fogás – böffen a férfinép,
Asszonyok kacagnak, ríkat a szentbeszéd,
Új erő, új család – rendelt a jövendő,
Csókokkal váltott a gyűrű és keszkenő.
Éjfél jár, búcsúszón buggyannak a könnyek,
Talántán tavaszra sírni sem lesz könnyebb.
Marad a társ-magány, dédszülők sorsa ez,
Lelkeket Ég indít s élteken át megedz.
Ha majd a szemekből kihúnynak e fények,
S földkérget olvaszt a tűz és az enyészet,
Emlék lesz koszorúnk, borostyán, tűlevél:
Földanyánk angyala új gazdákat cserél.
Legutóbbi módosítás: 2013.12.10. @ 19:12 :: Pásztor Attila - Atyla
