*
**
***
Én úgy
hiszem, hogy
létezésünk állaga
szilárd, így sorsunk útjain
a bűn csak cseppfolyós lehet.
Tehát, ha vétkesekre
nézek vagy csak önmagamra,
tudva, néha én is az vagyok, elutasítom
az álomszóhasználatot – tökély, s elmémbe
hívom inkább azt a szót; esély. Nézz a sikátorra,
melynek minden macskakövét ismeri a lábad! Tekints
a házfalakra, melyeket pillantásaid ezerszer
körbejártak! Bízz a segítőtársaidban, akik magányodtól
ittas falfirkáid veled festik át – vigyél színekkel abba szép lelkedhez
méltó hű-harmóniát! Ahol ezerszer elbotlottál, készülj a sebeid okozta
kőre – magadtól messze elhajítsd! Nyitott szemekkel járj az úton s ahol csak tudsz;
segíts! Sötét szobák, pókhálós zegzugok helyett, válaszd a fényt – a sötétség
vallatószobákra vall, esélyadód a fény. S ti vétkek terhe alatt élő megtört
emberek, az ünnepekben lelketekből tündököljetek!
Különüljön
bennetek
a Voltam
és Vagyok.
Ha jó emberré
lettetek, azok maradjatok!
(Múltunk távol – jövőnk messze – bízni illik a jelenbe.)
Legutóbbi módosítás: 2013.12.07. @ 10:35 :: Kőmüves Klára
