Kőmüves Klára : – kiskarácsony –

– Fotó: saját –

 

 

 

*

**

***

Én úgy

hiszem, hogy

létezésünk állaga

szilárd, így sorsunk útjain

a bűn csak cseppfolyós lehet.

Tehát, ha vétkesekre

nézek vagy csak önmagamra,

tudva, néha én is az vagyok, elutasítom

az álomszóhasználatot – tökély, s elmémbe

hívom inkább azt a szót; esély. Nézz a sikátorra,

melynek minden macskakövét ismeri a lábad! Tekints

a házfalakra, melyeket pillantásaid ezerszer

körbejártak! Bízz a segítőtársaidban, akik magányodtól

ittas falfirkáid veled festik át – vigyél színekkel abba szép lelkedhez

méltó hű-harmóniát! Ahol ezerszer elbotlottál, készülj a sebeid okozta

kőre – magadtól messze elhajítsd! Nyitott szemekkel járj az úton s ahol csak tudsz;

segíts! Sötét szobák, pókhálós zegzugok helyett, válaszd a fényt – a sötétség

vallatószobákra vall, esélyadód a fény. S ti vétkek terhe alatt élő megtört

emberek, az ünnepekben lelketekből tündököljetek!

Különüljön

bennetek

a Voltam

és Vagyok.

Ha jó emberré

lettetek, azok maradjatok!

(Múltunk távol – jövőnk messze – bízni illik a jelenbe.)

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 633 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))