Marthi Anna : Pohár víz fölött

Képeket válogat a jelen, nézd ezen a szemét! Egy szakítás után megfolyt világoskék szemfesték,

nem szomorúságálló szempillaspirál, az idő darabokra tépte már. A fotóst tegnapelőtt magához

szólította az Úr. Már nem vasal a piros otthonkás kontyos leány, és hiába kollázsolna, elúszott a

gyerekjátékok tengerén, beszippantotta a múlt kanálisa kocsmatárlat szagú minden festmény ki

szobádba loptad megörökli-e a város kék holdsugaradat melyet minden lány keble közé szavalt

kék szemed te voltál a bohóc volt sok kacagás elárvultunk el nem felejtünk nevető szemű öreg

jöjj csitt jöjj csitt jöjj csitt jöjj csitt jöjj csitt jöjj csitt jöjj csitt csi jöjj csi jö csi jö csi jö csi 

Legutóbbi módosítás: 2013.12.18. @ 02:36 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak