Összekapcsolódó szavak, elnyúló és összegömbölyödő betűk: Libanonban már csak maroknyian vannak a kalligráfusok, akik ezt a régi, ma elhanyagolt művészetet ápolják és próbálják menteni.
„A számítógép csodálatos, de nem művész, nem képes remekművek alkotására” – mondta az AFP francia hírügynökségnek Mahmud Bajun, az ország egyik legismertebb kalligráfusa.
A Bejrút központjában lévő műhelyét díszítő képeken felséges módon kapcsolódnak a dőlt vagy hullámzó arab betűk, hogy megformázzák a Korán valamelyik szúráját, valamelyik arab mondást vagy egyszerűen egy keresztnevet alkossanak.
A számítógépek korában azonban a kalifák idejéből eredő művészi rajzolatok nehezen tudnak versenybe szállni a Word programban szereplő betűstílusokkal. A 75 éves Bajun, aki tizenéves kora óta ennek a művészetnek él, ma azt hangoztatja, hogy a kalligráfia ma nem annyira gyakorlati, mint inkább esztétikai értéke miatt fontos, a kulturális örökség részeként kell megőrizni.
Mint valami ókori íródeák, a művész a köztársasági elnökség hivatalos fogadásainak menüinek étlapját kalligrafálja, illetve ő önti esztétikai formába a miniszterelnök személyes levelezését, amikor az részvétét nyilvánítja vagy gratulál valamelyik partnerének. „Az általam kalligrafált leghosszabb levél az volt, amelyet Rafik Hariri küldött Háfez Asszad szíriai elnöknek egy nemzeti ünnep alkalmából” – mondta el Bajun, a meggyilkolt libanoni miniszterelnökre és a néhai szíriai elnökre, a jelenlegi államfő apjára utalva. „Négy oldal volt, igen elegáns stílusban” – emlékezik a fehér pofaszakállú kalligráfus.
A művész arra készül, hogy ismét – immár harmadszor – kalligrafálja a Koránt, az iszlám vallás szent könyvét. Ez az aprólékos munka minden alkalommal három évig tart. „Ez egészen más, mint a kereskedelmi munkák. Amikor a Koránt másolom, nagy szellemi és fizikai összpontosításra van szükségem” – hangsúlyozza a művész, akinek műveit az Egyesült Államokban és Iránban is kiállították.
A kalligráfia eredete az iszlám előtti időkbe nyúlik vissza, de ezzel a vallással kapott lendületet, mivel a hagyomány szerint a vallás arab nyelven világosodott meg Mohamed próféta számára. A Korán másolásával és terjesztésével hat különböző kanonizált kalligráfia stílus alakult ki, a kalligráfia pedig igen keresett művészetté vált. A hatból a szakértők szerint öt ma már számítógéppel is reprodukálható, egyedül a kalifák számára fenntartott legelegánsabb „diváni” stílust nem lehet komputerrel utánozni.
A leghíresebb kalligráfiákat a Maghreb-országok és Andalúzia mecsetjei őrzik, de Libanon is neves művészekkel büszkélkedhet, ilyen például Kamel el-Baba (1905-1991) és Naszib Makarem (1889-1971). Bajun szerint ma Libanonban az igazi kalligráfusok száma nem éri el a tízet sem. Az utóbbiak egyike a 80 éves Szalah el-Hafi, akinek tehetségére még Kamel el-Baba figyelt fel.
Bejrút egyik népi negyedében lévő szerény lakásában Hafi azt mondja: „Korábban a kalligráfiával jól lehetett keresni. A számítógéppel már szinte semmi sem marad számára”. Hafi, akinek kalligráfiáit Libanon 1943-ban elnyert függetlensége óta számos emléktáblára vésték fel, ma már csak sírkövekre vagy virágcsokrok szalagjaira kalligrafálja míves arab betűit.
A mester az új nemzedékeket is meg szeretné tanítani az ezeréves művészetre, erre oktatási központot tervez, de nincs rá elég pénze. Libanonban nincsenek kalligráfiát oktató központok, Szíriában viszont 18, Egyiptomban 36, Irakban száz működik belőlük, Iránban pedig éppenséggel kétszáz.
(MTI)
A kalligráfia a (görög καλλος kallos „szépség” + γραφος grafosz „írás” szavakból) a díszes, szép (folyó) kézírást, annak művészi fokú gyakorlását nevezik. Kalligrafikus írásnak szokás nevezni a rendezett, szabályos folyó vagy folyamatos zsinórírást, amelynek többféle változata van, jelenleg mindegyik kiveszőben.
Az európai kalligráfia gyökerei a görög és római írnokok korába nyúlnak vissza, a Bibliát másoló és képekkel, iniciálékkal gazdagító középkori szerzetesekkel virágkorát élte egészen a könyvnyomtatás feltalálásáig (Johann Gutenberg, 15. század.) A 19. század végén William Morris a híres Arts and Crafts Movement újra felfedezte és népszerűsítette. A mindennapi életben a kézírás visszaszorulásával a kalligráfiát, a díszesen megírt szövegek elkészítését speciális alkalmakkor gyakorolják, meghívók, diplomák és hasonlók kerülnek ki a kalligráfia mai mesterei keze alól.
A kínai és a kelet-ázsiai kalligráfia eszköze az ecset, amelynek segítségével az írnok szintén folyamatosan tudja a jeleket főleg rizspapírra vagy selyemre írni. A kínai jelek (nem betűk!) neve hanzi, a japánoké kandzsi, a koreaiaké hanja. A kalligráfiát ezeken a távol-keleti helyeken igen fontos művészetnek tartják, és része a legkifinomultabb ázsiai festészetnek is.
A kalligráfiát vagy folyamatos mozdulatokra épülő szép kézírást például a japán gyerekek iskolában tanulják sok éven át, része az általános oktatásnak, ugyanis a japánok írásjelei fogalmakat takarnak, képileg is reprezentálnak, és a hangalak mellett a gyerekek rögzítik a jel előállításához szükséges finom manuális mozgás részleteit nemcsak a fejükben, hanem az izmaikban is.
A Közel-Keleten a muzulmánok is kedvelik a kalligráfiát, művészi teljesítménynek és az inspiráció szolgálójának tartják. A kézírás része az iszlám filozófiának, amely nem engedte a hasonmás képi ábrázolást, így szinte olvashatatlanul túldíszített, réztárgyakba vésett vagy falakat díszítő írásban bontakoztatták ki magukat a díszítő kedvű írástudók. Ilyen kalligráfia például a tuğra, a szultánok pecsétje is.
A folyóírás különböző változatai a használt íróeszköztől függően a történelem különböző időszakaiban igen szép külalakot és fegyelmezett fogalmazást mutatnak, szemben a mai kommunikációs eszközként webfórumokon látható, egyéniséget nem tükröző gépelt szövegtöredékekkel.
Európában és Amerikában ezért több helyen próbálkoznak a folyóírás visszahozásával, akár felnőttkorban is, amelynek eredményeképpen összeszedettebbek lesznek az illető gondolatai, tisztul a fogalmazása és rendezettebb, összefüggőbb lesz a beszédmódja is. Gondot okoz ugyanis a nyomtatott betűket író, a folyóírást nem ismerő amerikai és európai gyermekek szakadozott írása (vagy írógéppel való írásának töredezettsége), az egérmozgatás szekvenciáinak megtanulhatatlan jellege, amely a pszichológiai-pedagógiai szakirodalom szerint kihat a gondolkodásra is.
(hu.wikipedia.org)
A címkép forrása:
mult-kor.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: H.Pulai Éva
