Seres László : Ördög és pokol

 

 

Nem kell szólnod, míg csend honol,

a fény rést üt a lombokon,

s a széthasadt égkupolán

kikönyököl a napsugár.

 

De szólj, kiálts, ha gaz zajong

véreddel átmosott zagyon,

hogy tudja meg, ki tőrbe csalt,

óriásként is törpe csak.

 

S ha szólni, hallgatni se mersz,

ördögökből itt isten lesz.

Kérd őt, s hidd el, mind megáld.

Ha nem, akassza fel magát.

 

(Kép:William Adolphe Bouguereau: Dante és Vergilius a pokolban)

Legutóbbi módosítás: 2013.07.10. @ 05:36 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.