A kép saját m?
Gyere velem, s nézz rajzolás közben!
Egyszer? és alázatos légy a m?vészet iránt!
Kerékpárra pattanunk, csak el?bb
szatyorba némi papírt, pár ceruzát.
Tekerve vattacukor-felh?s ég
alatt, napsütésben, itt-ott meg-megállva.
Figyelni annyi mindenre, nyüzsg?
forgalom közt az elvonuló tájra.
Amíg – talán – egy részlet felt?nik, megragad
szív és ész különös hálójában,
s a magam-teljesség illúzióján táncra kelnek
esztétika, tettvágy és alkotás hármas gráciája.
El?kerülnek a megörökít? eszközök,
s következhetnek a gyors vonások,
amit majd otthon újra át, nyugodtan,
s fantáziából is kerül, ha van rá ok.
Ha jól végzed a jót, minden gondolatok,
s elszánt törekvések lényege várja:
gy?zi az id?t, túl a test elmúlásán
világ és ember összefont csodája.
Legutóbbi módosítás: 2011.06.12. @ 06:09 :: dudás sándor
