…tágulnak, s gyakran szétesnek a horizontok…
Az ember magával viszi
önmagát, bárhová veti a sors,
mert az agy azt hiszi, hogy
állandó az, mit egyszer gondol,
és a szívbe ágyazódik
történések hosszú sora.
De tágulnak, s gyakran
szétesnek a horizontok,
s a színek újabb párosítása
tarkává teszi a létezést.
Legutóbbi módosítás: 2011.06.02. @ 10:58 :: Bonifert Ádám
