Én istenem, kérlek szépen,
ha hinném, hogy létezel,
menekíts meg az élettől,
ami már csak nyűg nekem.
Voltam ifjú, szép is talán,
erős és harcolni kész,
sok-sok emlék meszesgödre,
no, ezzel ma mire mész.
Kérlek sokszor, adj pihennem,
vállamon halálmadár,
sorban dőlnek ki mellőlem:
rokon, tanár s hű barát.
Valamit azért szeretnék:
a látásom ne vedd el,
lelkem, mi van, oly kíváncsi:
mivé forr a „szeretet”.
Legutóbbi módosítás: 2015.11.29. @ 18:55 :: Szilágyi Erzsébet
