Boér Péternek
Peti te,
Hallod-e:
Ide hozzám!
Ne rohangálj
Innen oda,
Onnan ide!
Becsüld a helyben
– hogy van!
Ne a szemem nézzed, arcom,
Az arcomon is az orrom,
Pontosabban még alább:
?sz bajuszom átugorva,
Ott a száj…
Komoly beszéd szájat nyit,
Kérdezek most valamit.
Nem is kérdés… fogalom.
Figyelj! F? a nyugalom!
Kopp!
– Hopp! –
Látod, elestél a küszöbön.
Tápászkodni kész öröm…
Ugye, nem fáj semmi sem?
(Hogy fájna, csak képzelem.)
No, jutott eszembe közben:
Szegény padlót megütötted –
Kérj t?le bocsánatot!
Mi bajod?
Állsz csak ott!
Nyögdécselsz és sántikálsz…
Lépj rendesen, ne sután –
Ballábat a jobb után!
Tenger olvasómra nézvést
Nem csigázlak, halld a kérdést:
– De el?bb
Jön a legf?bb:
Elképzeltem egy sötét szobát…
Mondd csak, tollbíró-komám!
(Jobb lesz kés?n, mint soha.)
Honnan tudom, hogy sötét?
Honnan tudom, hogy szoba?
Legutóbbi módosítás: 2011.04.16. @ 11:15 :: dudás sándor