dudás sándor : HONNAN TUDOM?

 


 

        Boér Péternek

 

Peti te,

Hallod-e:

Ide hozzám!

Ne rohangálj

Innen oda,

Onnan ide!

Becsüld a helyben

– hogy van!

Ne a szemem nézzed, arcom,

Az arcomon is az orrom,

Pontosabban még alább:

?sz bajuszom átugorva,

Ott a száj…

Komoly beszéd szájat nyit,

Kérdezek most valamit.

Nem is kérdés… fogalom.

Figyelj! F? a nyugalom!

Kopp!

– Hopp! –

Látod, elestél a küszöbön.

Tápászkodni kész öröm…

Ugye, nem fáj semmi sem?

(Hogy fájna, csak képzelem.)

No, jutott eszembe közben:

Szegény padlót megütötted –

Kérj t?le bocsánatot!

Mi bajod?

Állsz csak ott!

Nyögdécselsz és sántikálsz…

Lépj rendesen, ne sután –

Ballábat a jobb után!

Tenger olvasómra nézvést

Nem csigázlak, halld a kérdést:

– De el?bb

Jön a legf?bb:

Elképzeltem egy sötét szobát…

Mondd csak, tollbíró-komám!

(Jobb lesz kés?n, mint soha.)

Honnan tudom, hogy sötét?

Honnan tudom, hogy szoba?

Legutóbbi módosítás: 2011.04.16. @ 11:15 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.