Kép származási helye:http://www.fantasypaint.sokoldal.hu/
http://www.youtube.com/watch?v=hq2KgzKETBw
Leültem, hogy írjak valami szépet,
vastag filctollal kikanyarítva, ami a lényeg,
lágy rózsaszínbe f?zve mesterit,
valami újat, ami téged is felvidít.
Enciánkékkel írtam múltamat,
narancsvörössel ábrándokat.
Aranyból sz?ttem fölé’ jöv?t,
párizsi zölddel szegtem körbe ?t.
Túl színesnek láttam m?vemet,
hát fáradt kékkel festettem át neked.
Nem láthat rajta senki mást,
mint ködbe olvadt diszharmóniát.
Most nem adhatok semmit sem,
amit akartam lehet elviszem.
Egy érzés, hogyha átjár és elandalít,
az voltam én,
s nem ez a pár sor itt.
————-
Csilla, az alábbi javításokat javaslom a versedhez:
hát fáradt kékkel festettem át neked.— nem kell a hát a fáradt elé —
Nem láthat rajta senki mást, — itt a szórenddel van probléma, mert ha így maradna a „senkinek” más értelmet adna, az viszont nem illeszkedne a vers következ? gondolatához. Javaslatom:
Senki nem láthat rajta mást,
És végül —– Nálam a vers a diszharmóniánál ér véget. Az azt követ? rész (kivastagítottam) lehúzza a verset, igazán nem mond semmit, olyan emlékkönyvbe való gondolat, nem több.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Bakkné Szentesi Csilla
