Az ablak el?tt állt,
Várta a csodát.
Naplemente volt,
A rádióból halk zene szólt.
A konyhában villák csörömpöltek,
S olykor szívébe repültek a kések.
Arca évek óta sima tükörré vált,
Mely nem félt, nem bánta a halált.
Lelke a felh?k tükre lett.
A nyikorgó hinta is megszokhatta már,
Hogy mindennap ugyanaz a fiúcska jár,
Az ? birodalmába, a játszótérre,
S hogy mindennap ugyanaz a férfi követi ?t,
A Felh?ember.
Gyerekzsivajtól nevetett a tér,
S a fiú a szikrázó fényben fürdött,
Mit a tavasz vigaszul küldött .
S mikor a gyermek nevet,
Az apa fiára néz és szeret,
S olykor elt?nik a felh?,
Ha a kisarc a hosszú kabátba bújik,
Mint fába a szell?.
Minden este, ha a nap leszáll,
A hinta magányosan áll,
Nem nyikorog, csöndben vár,
Mert tudja, míg a fiú fel nem n?,
Mindennap visszaj?.
Mert a felh?ember megígérte,
Hogy mindennap kihozza a térre,
Annak, kir?l azt hitte angyal.
De tévedett. Meghalt.
S azóta az ablak el?tt áll,
És várja a csodát.
Legutóbbi módosítás: 2010.07.28. @ 19:17 :: Papp Fruzsina
