Horváth János : Szabad ez a hely?

2010.07.27. Horváth János Egyéb 25
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

 

– Szabad ez a hely, kérem?
– Ez itt, mellettem?
– Igen, pontosan erre gondoltam.
– Ez szabad.
– Nem ülnek itt?
– Már hogy ülnének, amikor üres?
– Na jó, de lássa be, ha üres is, még ülhetnek itt?
– De nem ülnek.
– Igen, azt látom. Csak a biztonság kedvéért…
– Miféle biztonság?
– Hátha mégis…
– De nem.
– Na jó, csak ha ülnek itt, de éppen most, ebben a pillanatban nem, de talán, kés?bb visszatérnek…
– Nézze uram, én már többször elmondtam, hogy szabad ez a hely, és nem ül itt senki, amint látja. Nyugodtan foglaljon helyet!
– Nem, köszönöm.
– Mi az hogy nem? Most kérdezte, hogy szabad-e leülni.
– Nem kérem, én nem azt kérdeztem, hogy leülhetek-e, hanem azt kérdeztem, hogy szabad-e ez a hely. Nagy különbség.
– Igen, nagy. Foglaljon helyet!
– Megtenném, de sajnos, nem lehet.
– Hogy-hogy?
– Mert nem érek rá ücsörögni, rengeteg dolgom van még. És különben is, ha én leülök, és mondjuk, már ülnek itt…

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.07.27. @ 08:46 :: Horváth János
Szerző Horváth János 173 Írás
"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…" (Váci Mihály: Valami nincs sehol) Budapesten születtem, egy Várbeli, háborús sebektől meggyötört bérházban, az ötvenes évek elején. Iskoláimat javarészt Budapesten végeztem, azt a paradicsomi másfél évet kivéve, amikor az általános műveltség megszerzése terén az első lépéseket megtettem, a szentgotthárdi általános iskola padjaiban. Az a másfél év meghatározó számomra, azóta is nosztalgiával gondolok a vidéki évek szabadságára, a Rába parti csavargásokra. A Budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem. Tanáraim nagy hatással voltak rám. Itt sajátítottam el az irodalom szeretetét, és az amatőr színjátszás alapjait, amely később is szerepet játszott, az életem során. A BME Gépész karán szereztem diplomát 1989-ben. Ezt követően gépészmérnök-informatikusként dolgoztam a Medicor Röntgen Rt.-nél, majd egy amerikai multinacionális vállaltnál, a GE-nél, nyugdíjazásomig. Az írással Földes Péter osztálytársam, és barátom biztatására kezdtem foglalkozni, több, mint egy évtizede. Novelláim különböző antológiákban már megjelentek. Első novelláskötetem 2019 elején jelent meg Búcsúlevél nélkül címmel, amely az elmúlt több, mint egy évtized válogatásait tartalmazza.